Meet the makers: Botanika & Evus

 

Eljött az idő: 2020 decemberében végre elindul a régóta tervezett "Meet the makers" sorozatunk, aminek keretein belül a Prezent tervezőit és készítőit szeretnénk bemutatni mindenkinek, aki egy picit szeretne a kulisszák mögé is belesni. 

Minden egyes interjúban egyszerre két tervező és/vagy készítő válaszol a kérdéseinkre és segít abban, hogy jobban megláthassuk munkája szépségeit és megérthessük szükségszerű nehézségeit is - pont úgy, ahogy minden más szakmában, itt is előfordulnak ezek az ellentétes pólusok, de ettől (is) kerek a világ.

Az első "párosunk", akik a kérdésekre válaszolnak: Hajgató Sári a Botanika, és Mezei Éva az Evus márkák készítői.

 Pár mondatban mutatkozzatok be: kik vagytok, mivel foglalkoztok és milyen termékekkel vagytok jelen a Prezentben?

Sára: Hajgató Sára vagyok, a környezettudatos BOTANIKA márka megálmodója. Növényi festéssel foglalkozom, természetes színezékekkel festek meg textileket, amikből ruhákat és kiegészítőket készítek. A Prezentben évek óta megtalálhatók a termékeim: neszesszerek, karkötők, kendők, táskák.

Éva: Mezei Éva vagyok, az Evus márka alapítója, főként textillel dolgozom. A Prezentben a gyapjúfilcből készült könyvjelzőimmel és a hímzett képeimmel lehet találkozni.

Ismeritek egymást jobban / kevésbé / látásból / látásból sem?
Sára: Persze, ismerjük egymást, többször vásároztunk együtt az évek során, és évek óta követem Éva munkásságát.
Éva: Igen, jó pár éve már. Kezdetben sokszor vásároztunk együtt és persze azóta is figyelemmel követem Sára munkáit.

Dolgoztatok együtt korábban bármilyen témában? (nem feltétlenül a jelenlegi szakmátokban)
Sára: Igen, festettem már több ízben alapanyagokat Éva hímzett munkáihoz, szerintem nagyon szépen passzolnak a természetes színek ezekhez a kézzel készült alkotásokhoz.
Éva: Igen, éppen a Prezent kapcsán kerültünk munkakapcsolatba. Sárra többször festett már nekem gyapjúfilcet, hogy egy speciális, csak itt kapható növényi festett kollekcióval tudjak jelen lenni.

 


Eredetileg mi a szakmátok és miért választottátok azt? Van valami kapcsolódása a jelenlegi márkátokkal?
Sára: Angol szakos bölcsészként végeztem, és elvégeztem egy divattervező iskolát az egyetem mellett. Dolgoztam stylistként és divatújságíróként illetve fordító és médiaelemzőként. Gyerekkori álmom az volt, hogy virágkötő /patikus legyek: a növényi festés tulajdonképpen valahol ezeknek az ötvözete, egyrészt a növényvilág és a természet szeretete másrészt egyfajta alkímia jelenik meg minden folyamatában.
Éva: Egészen sok mindenbe belekóstoltam már, tanultam kommunikációt, kosárfonást, játszóház vezetést, tervezőgrafikát. Ezekből valahogy pont ki tudom emelni mindazt amire a márka működtetéséhez szükségem van. A különböző technikákkal való örök kísérletezést, hogy ne tudjak elszakadni a kisszériás, teljes egészében kézzel készített dolgoktól vagy hogy örömmel indítsak hímző kurzusokat. A mostani arculatot pedig magam terveztem.

Mit gondoltatok a legnagyobb kihívásnak a márka indulásakor és mikor volt ez?
Sára: 2012-ben indult el a márka, amiben nekem a tudatos tervezés hiánya okozott kihívást, és az, hogy spontán, organikusan fejlődött a márka, de ez valahol a természetemből fakad, így az évek során megbarátkoztam ezzel a működésmóddal. Ugyanakkor azzal kapcsolatban nem volt bennem kétely, hogy szép dolgokat készítek, és ezekre lesz igény, és egy erős hívást éreztem arra, hogy minél szélesebb körrel megismertessem a természetes textilszínezést.

Éva: Lassan 8 éve fut a nevem alatt a márka. Nem igazán tudtam akkor, hogy mit is szeretnék pontosan vagy hogy egyáltalán mik a lehetőségeim. Az volt a kiindulási alap, hogy örömmel alkotok és ezt szeretném másoknak megmutatni. Teljesen ösztönösen csináltam és csinálok azóta is mindent.

Mit gondoltok a legnagyobb kihívásnak jelenleg a márka üzemeltetésében?
Sára: A pandémia minden kis márka életére komoly hatással volt (van!), de folyamatos megújulással és rugalmassággal, illetve egy nagy fokú elfogadással azt tapasztalom, hogy ezen felül lehet kerekedni. Számomra az élő workshopok nélkülözése egy fájó állapot, mert nagyon sok lendületet és energiát tudok meríteni egy-egy jól sikerült alkalomból, ahol újraélhetem én is a növényi festés varázsára való kezdeti rácsodálkozást a résztvevők élményein keresztül, úgyhogy remélem ezekhez hamarosan visszatérhetünk!
Éva: A legnagyobb nehézséget mindig a kommunikáció jelenti. A vizuális történetmesélést kifejezetten élvezem, azt gondolom, hogy az évek során sikerült kialakítanom egy rám jellemző, könnyen beazonosítható képi világot, aminek a megteremtése játék számomra, kimondottan szeretek ezzel foglalkozni. Ám, ha magamról kell beszélni vagy egy-egy kép létrejöttéről, rögtön elvész az önbizalmam. Egyrészt van olyan témám, amivel pusztán azért foglalkozom, mert érdekelnek a színek és a formák, illetve a technika sajátossága, így erőltetett lenne a mögöttes tartalom, másrészt elég zárkózott vagyok és sok bennem a kétely, hogy vajon az, aki szereti a munkáimat, kíváncsi-e a világról alkotott véleményemre is? Igaz, sok példát látok magam körül hazai alkotók körében, akik bátran osztják meg a mindennapjaikat és kiállnak a véleményük mellett, ami határozottan inspiráló. Szóval, még tanulom ezt.

 



Melyik a kedvenc munkafolyamatotok a saját területeteken?
Sára: Nagyon szeretem a növénygyűjtést, amikor a természetet járva festő-kincseket találhatok, de ugyanígy hatalmas boldogsággal tölt el, amikor a kertben egy magról vetett festőnövény eléri a betakarítás állapotát.

Éva: Egyértelműen a színek összeválogatása. Egy-egy fonalpalettához kiválasztani a megfelelő árnyalatokat szinte ünnep! És persze a hímzés maga, ami rendkívül meditatív folyamat, teljesen ki tud kapcsolni közben az ember. Ezt egyébként a workshopjaimon is sokszor kapom visszajelzésként. 

 Mit gondoltok, melyik lenne a kedvenc munkafolyamatotok, ha a másik helyében lennétek? Mi az, amit szerinted nehezen viselnél a másik munkaterületén? Van valami kapcsolódásotok a “párotok” területéhez”?

Sára: Éva esetében én a fonalak összeválogatását, egy színpaletta megtervezését élvezném a legjobban, hogy fejben elképzeljem, melyik árnyalatok passzolnának a leginkább egy adott motívum megvalósításához. Szoktam hímezni illetve a sashiko japán hímzéssel is próbálkoztam már, nagyon meditatív, megnyugtató folyamat számomra is a kézi öltögetés. Ebben a műfajban én azt kedvelem, amikor igazán monoton a folymat, az tud teljesen kikapcsolni, pl. ha egy nagyobb patchwork darabot pusztán kézzel öltögetek össze, de egy-egy konkrét hímzésmotívum kidolgozása lehet, hogy frusztrálna, ha éppen nem tudnám pont azt megjeleníteni, amit fejben megálmodtam. Lenyűgöző türelemjátéknak tűnik például az nekem, ahogy Éva fotó alapján arcokat meg tud jeleníteni.

Éva: A növények begyűjtése és feldolgozása biztos a kedvenceim között lenne, illetve a mintázás pl. az ecoprint során. Ami nehézség lenne számomra talán az, hogy helyhez kötött a munka, szükség van egy műhelyre mindenképp. Én akár egy vonatút során is tudok hímezgetni, kis helyen is elférnek az eszközeim és ez nagyon nagy szabadságot jelent.
Annyiban kapcsolódok a növényi festés világához, hogy próbálkoztam vele néhányszor én is itthon. Nagyon alapszíntű, konyhában is fellelhető anyagokat használtam, vöröshagyma héját, kávét, teát, pácolás nélkül. Izgalmas folyamat és ilyen egyszerű dolgokkal is lehet sikerélménye az embernek, végül mégis arra jutottam, hogy jobb ezt olyanra bízni, aki tényleg ért hozzá, ezért is kértem meg Sárát.

Dolgoztok megrendelésre? Ha igen, van kiemelten kedvenc élményetek / terméketek ezzel kapcsolatban? Ha nem, mi volt a legkedvesebb visszajelzésetek a termékeitekkel kapcsolatban?
Sára: Én keveset dolgozok megrendelésre, mert a festésben pont a spontaneitás az, amit a legjobban szeretek. Persze tudok, és szoktam is receptet követve, egy konkrét megbízói megrendelés szerint dolgozni, de az örömmunkákban engedem, hogy a növények és színek azt tegyék, amit szeretnének, ilyenkor egészen különleges szín és mintaharmóniák tudnak születni. Esküvőre, vagy más különleges alkalomra nagyon szép folyamat dolgozni, illetve az is nagy öröm, amikor valaki egy számára kedves ruhadarabot hoz be átfestésre, és tudni azt, hogy átlényegítve további örömöt okoz a jövőben.

Éva: Esküvőkre szoktam nászajándékokat készíteni, általában az ifjú pár nevével és növényi motívumokkal, de az utóbbi időben egyre több megrendelést kapok portré hímzésre, ami nem csak izgalmas, de talán a legnagyobb kihívás is. Fotó alapján dolgozom és igyekszem a lehető legélethűbben visszaadni a rajta szereplőket, akár az arcvonásaikról, akár az öltözékükről legyen szó.

 



A saját termékeitek közül mit használtok napi / heti / havi rendszerességgel? Van kedvencetek most?
Sára: Sok sálam van magamtól :) De pulcsit, neszesszert, ruhát és egy-egy vintage darabot is volt már, hogy elszerettem. És ugyanúgy ha van egy ruhám, ami elfárad, vagy kicsit megunom, rendszeresen átlényegítem némi színezéssel.

Éva: A határidőnaplómon és az aktuális olvasmányaimon mindig van egy-egy gumis könyvjelző. Egyébként pedig van kint a falon jó pár hímzés is.


Van olyan magyar tervező, akivel egy területen dolgoztok, mégis annyira tetszik 1-1 terméke, hogy azt is használjátok, nem csak a sajátodat?
Sára: Tetszenek a fonalfestős kollégák munkái, Annásnak például megvettem a fonalfestős könyvét, mert ugyan fonalakkal kevéssé dolgozom, de nagyra értékelem mások alkotásait festőnövényekkel és szívesen támogatok más kis hazai márkákat a vásárlásommal. Az utóbbi évben például észrevehetően több alkotó megjelent a területemen, kíváncsian várom, hogy ki miben találja meg az egyedi kifejezésmódját és színesíti a palettát.

Mi tetszik most legjobban a másik munkái közül és miért?
Sára: Éva portrémunkái és növényes hímzései tetszenek a legjobban, ezekben pont az tetszik nekem, hogy milyen komoly tervezői munka van abban, hogy egy arc lényegét meg tudja ragadni tűvel-cérnával. A növényeket meg minden formájukban szeretem!

Éva: Elég nehéz lenne választanom, mert teljesen elvarázsolnak a színek és a különböző technikák is. Talán, ami a leginspirálóbb az a néhány, a tavaszi karantén alatt készült szabásminta nélkül, kézzel öltögetett ruhadarab. 

 

Selyem kendő föld


Mivel megy el a legtöbb időtök arányaiban a márkátokkal kapcsolatban?
Sára: Az anyagbeszerzés egy olyan része a munkámnak, ami sok időt felölel, persze ez nem terhes, főleg, amikor textileket válogathatok. Imádom élőben megtapogatni egy-egy anyag esését, lágyságát, durvaságát, és elképzelni, hogy milyen feldolgozással, technikával és fazonnal lehet a legtöbbet kihozni belőle. A termékek csomagolása-postázása szintén meglepően sok időbe tud telni, de ez is öröm, szeretek szép csomagokat összeállítani.

Éva: A hímzés egy elég időigényes műfaj, hosszú órákat, sokszor napokat töltök egy-egy kép elkészítésével.

Mi az, ami valóban kikapcsol titeket mostanában?
Sára: Nekem a természet az örök kikapcsolódó-feltöltődő terepem. Legyen az egy városi park, erdő, mező, vagy kert, a buja növényzet közelsége, a földdel és növényekkel való kapcsolódás és az évszakok és a természet körforgásának közvetlen megtapasztalása, az, amiből a legtöbb energiát nyerem. Ez az év nekem a változásokról és a várakozásról szól, rengeteg nagy dolog történt és történik, de türelemre tanít az élet. Ha érzem, hogy jön a stressz a kézi öltögetés, a textildarabokból egy egység kézzel történő összeöltése szintén sok szép órát és megnyugvást ad.

Éva: Az utóbbi időben, ha összecsaptak a fejem felett a hullámok mindig a Fiumei Úti sírkertbe menekültem. Gyönyörű hely tele műemlékekkel, mókusokkal, madarakkal, órákig lehet barangolni ott. A másik új kikapcsolódás mostanában a tánc. Nagyon szeretem a zenét és most, hogy korlátozottak a szórakozási lehetőségek rájöttem, hogy itthon van elég tér ilyesmire is. Készítettem egy lejátszási listát kedves-kedvenc zenékkel, amikre elég intenzíven lehet táncolni és ez teljesen feltölt.  

Milyen tervekkel indultok neki az őszi/téli szezonnak?
Sára: Sok új termékötletem van, lesznek új otthoni festőkészletek karácsonyra illetve visszatérnek a pulcsik is, amiket hamar elkapkodtak az első körben, úgyhogy lelkesen várom az év végi időszakot.

Éva: Szeretném egy picit színesíteni a kínálatot néhány használati tárggyal. Igazából még kísérleti/gondolati fázisban vannak a dolgok, de ez a bekuckózós idő éppen ideális arra, hogy letisztuljon bennem pontosan melyik irány lenne a jó.