Előbb a munka, aztán a szórakozás

Az iskolagondnok a tanárokra is rászól, hogy vegyenek fel váltócipőt, és ne szaladgáljanak a folyosón, pedig ő talpig bőrszerkóban dobol a Veszett lelkek zenekarban? A postáskisasszonyt alig hallani az ablak mögött, a zuhany alatt mégis úgy trillázik, hogy a szomszédok mosdókagylójából is az ő dalai törnek fel? A biztonsági őr, aki a kerület összes iszákosát kordában tartja, a csincsillákért rajong?

Nincs ebben semmi meglepő! Nem ők az egyetlenek, akik nem szeretik vagy megunták a foglalkozásukat. Míg kedvteléseinket szabadon váltogathatjuk, a munkahelyekkel nem ilyen egyszerű a helyzet. Így amikor letelik a munkaidő, sokan az egyenruhával együtt a szerepüket is levetik, és egyszeriben önmaguk lesznek. Találgassatok, nyomozzatok, ki kicsoda – itt a könyvben és az utcán is – ne tévesszen meg az első benyomás!